gágog

Hungarian

Etymology

From the same onomatopoeic root as the noun gége and the verb gőgicsél (“to gurgle (of a baby)”) + -og (frequentative verb-forming suffix).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡaːɡoɡ]
  • Hyphenation: gá‧gog
  • Rhymes: -oɡ

Verb

gágog

  1. (intransitive) to honk (to make the vocal sound of a goose; see gá, gigágá)

Conjugation
conjugation of gágog
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. gágogok gágogsz gágog gágogunk gágogtok gágognak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. gágogtam gágogtál gágogott gágogtunk gágogtatok gágogtak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. gágognék gágognál gágogna gágognánk gágognátok gágognának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. gágogjak gágogj or
gágogjál		 gágogjon gágogjunk gágogjatok gágogjanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive gágogni gágognom gágognod gágognia gágognunk gágognotok gágogniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
gágogás gágogó gágogott ― gágogva gágoghat

Derived terms
  • gágogás

References
  1. gágog in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • gágog in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.