furulya

Hungarian

Etymology

Borrowed from Romanian fluier (“whistle”), itself of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfurujɒ]
  • Hyphenation: fu‧ru‧lya
  • Rhymes: -jɒ

Noun

furulya (plural furulyák)

  1. flute, recorder
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz, chapter 4, stanza 2:
      Megállt, elővette kedves furulyáját, / Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját; / A harmat, mely ekkor ellepett fűt, bokort, / Tán a szánakozó csillagok könnye volt.

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative furulya furulyák
accusative furulyát furulyákat
dative furulyának furulyáknak
instrumental furulyával furulyákkal
causal-final furulyáért furulyákért
translative furulyává furulyákká
terminative furulyáig furulyákig
essive-formal furulyaként furulyákként
essive-modal — —
inessive furulyában furulyákban
superessive furulyán furulyákon
adessive furulyánál furulyáknál
illative furulyába furulyákba
sublative furulyára furulyákra
allative furulyához furulyákhoz
elative furulyából furulyákból
delative furulyáról furulyákról
ablative furulyától furulyáktól
Possessive forms of furulya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. furulyám furulyáim
2nd person sing. furulyád furulyáid
3rd person sing. furulyája furulyái
1st person plural furulyánk furulyáink
2nd person plural furulyátok furulyáitok
3rd person plural furulyájuk furulyáik

Derived terms
  • furulyácska
  • furulyál
  • furulyás
  • furulyázik

(Compound words):

  • furulyaművész
  • furulyasíp
  • furulyaszó

See also
  • Appendix:Hungarian words with ly

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.