foszt

Hungarian

Etymology

[around 1395] Probably from Proto-Ugric *puśɜ- (“rag; to dissolve, fray”) (perhaps from Proto-Finno-Ugric?)[1] + -t (“causative suffix”).[2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈfost]

Verb

foszt

  1. (transitive) to strip, shell, husk (maize)
  2. (transitive, of feather) to pick, pluck

Conjugation
conjugation of foszt
Infinitive fosztani
Past participle fosztott
Present participle fosztó
Future participle fosztandó
Adverbial participle fosztva
Potential foszthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite fosztok fosztasz foszt fosztunk fosztotok fosztanak
Definite fosztom
én téged/titeket
fosztalak		 fosztod fosztja fosztjuk fosztjátok fosztják
Past Indefinite fosztottam fosztottál fosztott fosztottunk fosztottatok fosztottak
Definite fosztottam
én téged/titeket
fosztottalak		 fosztottad fosztotta fosztottuk fosztottátok fosztották
Conditional mood Present Indefinite fosztanék fosztanál fosztana fosztanánk fosztanátok fosztanának
Definite fosztanám
én téged/titeket
fosztanálak		 fosztanád fosztaná fosztanánk fosztanátok fosztanák
Subjunctive mood Present Indefinite fosszak fossz
or
fosszál		 fosszon fosszunk fosszatok fosszanak
Definite fosszam
én téged/titeket
fosszalak		 foszd
or
fosszad		 fossza fosszuk fosszátok fosszák
Conjugated infinitive fosztanom fosztanod fosztania fosztanunk fosztanotok fosztaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • foszlik

References
  1. Entry #826 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.