felbujt

Hungarian

Etymology

fel- +‎ bujt

Pronunciation
  • IPA(key): [ ˈfɛlbujt]
  • Hyphenation: fel‧bujt
  • Rhymes: -ujt

Verb

felbujt

  1. (transitive) to incite, instigate, prompt, suborn, abet

Conjugation
conjugation of felbujt
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica-
tive
mood		 Pre-
sent		 Indef. felbujtok felbujtasz felbujt felbujtunk felbujtotok felbujtanak
Def. felbujtom felbujtod felbujtja felbujtjuk felbujtjátok felbujtják
2nd-p. o. felbujtalak ―
Past Indef. felbujtottam felbujtottál felbujtott felbujtottunk felbujtottatok felbujtottak
Def. felbujtottam felbujtottad felbujtotta felbujtottuk felbujtottátok felbujtották
2nd-p. o. felbujtottalak ―
Condi-
tional
mood		 Pre-
sent		 Indef. felbujtanék felbujtanál felbujtana felbujtanánk felbujtanátok felbujtanának
Def. felbujtanám felbujtanád felbujtaná felbujtanánk felbujtanátok felbujtanák
2nd-p. o. felbujtanálak ―
Sub-
junc-
tive
mood		 Pre-
sent		 Indef. felbujtsak felbujts or
felbujtsál		 felbujtson felbujtsunk felbujtsatok felbujtsanak
Def. felbujtsam felbujtsd or
felbujtsad		 felbujtsa felbujtsuk felbujtsátok felbujtsák
2nd-p. o. felbujtsalak ―
Infinitive felbujtani felbujtanom felbujtanod felbujtania felbujtanunk felbujtanotok felbujtaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
felbujtás felbujtó felbujtott felbujtandó felbujtva felbujthat

Derived terms

Further reading
  • felbujt in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.