erkölcstelen

Hungarian

Etymology

erkölcs (“morality”) +‎ -telen (“-less, without”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛrkølt͡ʃtɛlɛn]
  • Hyphenation: er‧kölcs‧te‧len

Adjective

erkölcstelen (comparative erkölcstelenebb, superlative legerkölcstelenebb)

  1. immoral, corrupt, amoral, profligate

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative erkölcstelen erkölcstelenek
accusative erkölcstelent erkölcsteleneket
dative erkölcstelennek erkölcsteleneknek
instrumental erkölcstelennel erkölcstelenekkel
causal-final erkölcstelenért erkölcstelenekért
translative erkölcstelenné erkölcstelenekké
terminative erkölcstelenig erkölcstelenekig
essive-formal erkölcstelenként erkölcstelenekként
essive-modal erkölcstelenül —
inessive erkölcstelenben erkölcstelenekben
superessive erkölcstelenen erkölcsteleneken
adessive erkölcstelennél erkölcsteleneknél
illative erkölcstelenbe erkölcstelenekbe
sublative erkölcstelenre erkölcstelenekre
allative erkölcstelenhez erkölcstelenekhez
elative erkölcstelenből erkölcstelenekből
delative erkölcstelenről erkölcstelenekről
ablative erkölcstelentől erkölcstelenektől

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.