említ

Hungarian

Etymology

[after 1372] From the same unattested stem as emlékezik (“to remember”) +‎ -ít (causative suffix). [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛmliːt]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: em‧lít

Verb

említ

  1. (transitive) to mention

Conjugation
conjugation of említ
Infinitive említeni
Past participle említett
Present participle említő
Future participle említendő
Adverbial participle említve
Potential említhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite említek említesz említ említünk említetek említenek
Definite említem
én téged/titeket
említelek		 említed említi említjük említitek említik
Past Indefinite említettem említettél említett említettünk említettetek említettek
Definite említettem
én téged/titeket
említettelek		 említetted említette említettük említettétek említették
Conditional mood Present Indefinite említenék említenél említene említenénk említenétek említenének
Definite említeném
én téged/titeket
említenélek		 említenéd említené említenénk említenétek említenék
Subjunctive mood Present Indefinite említsek említs
or
említsél		 említsen említsünk említsetek említsenek
Definite említsem
én téged/titeket
említselek		 említsd
or
említsed		 említse említsük említsétek említsék
Conjugated infinitive említenem említened említenie említenünk említenetek említeniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.