elpatkol

Hungarian

Etymology

el- +‎ patkol. First attested in 1708, originally in the sense of 'to depart, to flee'.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ ˈɛlpɒtkol]
  • Hyphenation: el‧pat‧kol
  • Rhymes: -ol

Verb

elpatkol

  1. (intransitive, slang) to kick the bucket, to snuff it, to croak
    Synonyms: meghal, beadja a kulcsot, feldobja a bakancsot, otthagyja a fogát

Conjugation
conjugation of elpatkol
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica-
tive
mood		 Pre-
sent		 Indef. elpatkolok elpatkolsz elpatkol elpatkolunk elpatkoltok elpatkolnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. elpatkoltam elpatkoltál elpatkolt elpatkoltunk elpatkoltatok elpatkoltak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi-
tional
mood		 Pre-
sent		 Indef. elpatkolnék elpatkolnál elpatkolna elpatkolnánk elpatkolnátok elpatkolnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub-
junc-
tive
mood		 Pre-
sent		 Indef. elpatkoljak elpatkolj or
elpatkoljál		 elpatkoljon elpatkoljunk elpatkoljatok elpatkoljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive elpatkolni elpatkolnom elpatkolnod elpatkolnia elpatkolnunk elpatkolnotok elpatkolniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
elpatkolás elpatkoló elpatkolt ― elpatkolva elpatkolhat

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • elpatkol in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.