elmereng

Hungarian

Etymology

el- +‎ mereng

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlmɛrɛŋɡ]
  • Hyphenation: el‧me‧reng
  • Rhymes: -ɛŋɡ

Verb

elmereng

  1. (intransitive, formal, literary) to ponder, to muse, to mull over
    • 1924, Gyula Juhász, Öreg színész, stanza 3:
      Az öltözőben sokszor elmereng, / Hogy hova tűnt a régi regement?

Conjugation
conjugation of elmereng
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. elmerengek elmerengsz elmereng elmerengünk elmerengtek elmerengnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. elmerengtem elmerengtél elmerengett elmerengtünk elmerengtetek elmerengtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. elmerengnék elmerengnél elmerengne elmerengnénk elmerengnétek elmerengnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. elmerengjek elmerengj or
elmerengjél		 elmerengjen elmerengjünk elmerengjetek elmerengjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive elmerengni elmerengnem elmerengned elmerengnie elmerengnünk elmerengnetek elmerengniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
elmerengés elmerengő elmerengett ― elmerengve elmerenghet

Further reading
  • elmereng in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elmereng in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.