elmélet

Hungarian

Etymology

elme (“mind”) +‎ -let (“noun-forming suffix”). First attested in 1815. Created during the Hungarian language reform.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛlmeːlɛt]
  • Hyphenation: el‧mé‧let

Noun

elmélet (plural elméletek)

  1. theory

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elmélet elméletek
accusative elméletet elméleteket
dative elméletnek elméleteknek
instrumental elmélettel elméletekkel
causal-final elméletért elméletekért
translative elméletté elméletekké
terminative elméletig elméletekig
essive-formal elméletként elméletekként
essive-modal — —
inessive elméletben elméletekben
superessive elméleten elméleteken
adessive elméletnél elméleteknél
illative elméletbe elméletekbe
sublative elméletre elméletekre
allative elmélethez elméletekhez
elative elméletből elméletekből
delative elméletről elméletekről
ablative elmélettől elméletektől
Possessive forms of elmélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elméletem elméleteim
2nd person sing. elméleted elméleteid
3rd person sing. elmélete elméletei
1st person plural elméletünk elméleteink
2nd person plural elméletetek elméleteitek
3rd person plural elméletük elméleteik

Derived terms
Compound words

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.