elégedik

Hungarian

Alternative forms

Etymology

elég (“enough”) +‎ -edik (verb-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɛleːɡɛdik]
  • Hyphenation: elé‧ge‧dik

Verb

elégedik

  1. (intransitive) to be satisfied / content (with something: -val/-vel)

Conjugation
conjugation of elégedik
Infinitive elégedni
Past participle elégedett
Present participle elégedő
Future participle -
Adverbial participle elégedve
Potential elégedhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite elégedem
or
elégedek		 elégedsz elégedik elégedünk elégedtek elégednek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite elégedtem elégedtél elégedett elégedtünk elégedtetek elégedtek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite elégednék elégednél elégedne elégednénk elégednétek elégednének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite elégedjek elégedj
or
elégedjél		 elégedjen elégedjünk elégedjetek elégedjenek
Definite -
Conjugated infinitive elégednem elégedned elégednie elégednünk elégednetek elégedniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.