dörög

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -ög (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdørøɡ]
  • Hyphenation: dö‧rög

Verb

dörög

  1. (intransitive, of sky) to thunder, rumble
  2. (intransitive, of cannon) to thunder, boom, roar
  3. (transitive, intransitive, of human) to thunder, fulminate, roar

Conjugation
conjugation of dörög
Infinitive dörögni
Past participle dörgött
Present participle dörgő
Future participle dörgendő
Adverbial participle dörögve
Potential döröghet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite dörgök dörögsz dörög dörgünk dörögtök dörögnek
Definite dörgöm
én téged/titeket
döröglek		 dörgöd dörgi dörögjük dörgitek dörgik
Past Indefinite dörögtem dörögtél dörgött dörögtünk dörögtetek dörögtek
Definite dörögtem
én téged/titeket
dörögtelek		 dörögted dörögte dörögtük dörögtétek dörögték
Conditional mood Present Indefinite dörögnék dörögnél dörögne dörögnénk dörögnétek dörögnének
Definite dörögném
én téged/titeket
dörögnélek		 dörögnéd dörögné dörögnénk dörögnétek dörögnék
Subjunctive mood Present Indefinite dörögjek dörögj
or
dörögjél		 dörögjön dörögjünk dörögjetek dörögjenek
Definite dörögjem
én téged/titeket
dörögjelek		 dörögd
or
dörögjed		 dörögje dörögjük dörögjétek dörögjék
Conjugated infinitive dörögnöm dörögnöd dörögnie dörögnünk dörögnötök dörögniük

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.