dátum

See also: datum and Datum

Hungarian

Etymology

From Latin datum.[1] With -átum ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈdaːtum]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: dá‧tum

Noun

dátum (plural dátumok)

  1. date (point of time at which a transaction or event takes place)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dátum dátumok
accusative dátumot dátumokat
dative dátumnak dátumoknak
instrumental dátummal dátumokkal
causal-final dátumért dátumokért
translative dátummá dátumokká
terminative dátumig dátumokig
essive-formal dátumként dátumokként
essive-modal — —
inessive dátumban dátumokban
superessive dátumon dátumokon
adessive dátumnál dátumoknál
illative dátumba dátumokba
sublative dátumra dátumokra
allative dátumhoz dátumokhoz
elative dátumból dátumokból
delative dátumról dátumokról
ablative dátumtól dátumoktól
Possessive forms of dátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dátumom dátumaim
2nd person sing. dátumod dátumaid
3rd person sing. dátuma dátumai
1st person plural dátumunk dátumaink
2nd person plural dátumotok dátumaitok
3rd person plural dátumuk dátumaik

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Icelandic

Noun

dátum

  1. indefinite dative plural of dáti
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.