csahol

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia + -ol (frequentative suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃɒɦol]
  • Hyphenation: csa‧hol

Verb

csahol

  1. (intransitive, of dogs) to bark, cry, woof

Conjugation
conjugation of csahol
Infinitive csaholni
Past participle csaholt
Present participle csaholó
Future participle -
Adverbial participle csaholva
Potential csaholhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csaholok csaholsz csahol csaholunk csaholtok csaholnak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite csaholtam csaholtál csaholt csaholtunk csaholtatok csaholtak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite csaholnék csaholnál csaholna csaholnánk csaholnátok csaholnának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite csaholjak csaholj
or
csaholjál		 csaholjon csaholjunk csaholjatok csaholjanak
Definite -
Conjugated infinitive csaholnom csaholnod csaholnia csaholnunk csaholnotok csaholniuk

Derived terms
  • csaholás

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • csahol in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • csahol in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.