csókol

Hungarian

Etymology

From Proto-Ugric *ćukkɜ- (“to kiss”) + -ol (“frequentative suffix”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃoːkol]
  • Hyphenation: csó‧kol

Verb

csókol

  1. (transitive) to kiss (to touch with the lips)

Conjugation
conjugation of csókol
Infinitive csókolni
Past participle csókolt
Present participle csókoló
Future participle csókolandó
Adverbial participle csókolva
Potential csókolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csókolok csókolsz csókol csókolunk csókoltok csókolnak
Definite csókolom
én téged/titeket
csókollak		 csókolod csókolja csókoljuk csókoljátok csókolják
Past Indefinite csókoltam csókoltál csókolt csókoltunk csókoltatok csókoltak
Definite csókoltam
én téged/titeket
csókoltalak		 csókoltad csókolta csókoltuk csókoltátok csókolták
Conditional mood Present Indefinite csókolnék csókolnál csókolna csókolnánk csókolnátok csókolnának
Definite csókolnám
én téged/titeket
csókolnálak		 csókolnád csókolná csókolnánk csókolnátok csókolnák
Subjunctive mood Present Indefinite csókoljak csókolj
or
csókoljál		 csókoljon csókoljunk csókoljatok csókoljanak
Definite csókoljam
én téged/titeket
csókoljalak		 csókold
or
csókoljad		 csókolja csókoljuk csókoljátok csókolják
Conjugated infinitive csókolnom csókolnod csókolnia csókolnunk csókolnotok csókolniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • megcsókol

References
  1. Entry #1735 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.