csámcsog

Hungarian

Alternative forms

Etymology

From an onomatopoeia[1] + -og (frequentative suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃaːmt͡ʃoɡ]
  • Hyphenation: csám‧csog

Verb

csámcsog

  1. (intransitive) to munch (to chew with a grinding, crunching sound)

Conjugation
conjugation of csámcsog
Infinitive csámcsogni
Past participle csámcsogott
Present participle csámcsogó
Future participle -
Adverbial participle csámcsogva
Potential csámcsoghat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite csámcsogok csámcsogsz csámcsog csámcsogunk csámcsogtok csámcsognak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite csámcsogtam csámcsogtál csámcsogott csámcsogtunk csámcsogtatok csámcsogtak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite csámcsognék csámcsognál csámcsogna csámcsognánk csámcsognátok csámcsognának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite csámcsogjak csámcsogj
or
csámcsogjál		 csámcsogjon csámcsogjunk csámcsogjatok csámcsogjanak
Definite -
Conjugated infinitive csámcsognom csámcsognod csámcsognia csámcsognunk csámcsognotok csámcsogniuk

Derived terms
  • csámcsogás

(With verbal prefixes):

  • elcsámcsog

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • csámcsog in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.