csákány

Hungarian
csákány

Etymology

A loanword, however its origin is debated:[1]

  1. Borrowed from a Turkic language. Compare Chagatai [script needed] (čaqan, “battle-axe”).
  2. Borrowed from a Slavic language. Compare Slovene čekan (“tusk”), Czech čakan (“mattock”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡ʃaːkaːɲ]
  • Hyphenation: csá‧kány

Noun

csákány (plural csákányok)

  1. pickaxe (heavy iron tool)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csákány csákányok
accusative csákányt csákányokat
dative csákánynak csákányoknak
instrumental csákánnyal csákányokkal
causal-final csákányért csákányokért
translative csákánnyá csákányokká
terminative csákányig csákányokig
essive-formal csákányként csákányokként
essive-modal — —
inessive csákányban csákányokban
superessive csákányon csákányokon
adessive csákánynál csákányoknál
illative csákányba csákányokba
sublative csákányra csákányokra
allative csákányhoz csákányokhoz
elative csákányból csákányokból
delative csákányról csákányokról
ablative csákánytól csákányoktól
Possessive forms of csákány
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csákányom csákányaim
2nd person sing. csákányod csákányaid
3rd person sing. csákánya csákányai
1st person plural csákányunk csákányaink
2nd person plural csákányotok csákányaitok
3rd person plural csákányuk csákányaik

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.