cím

See also: cim, CIM, čim, čím, and çım

Hungarian

Etymology

Back-formation from címer. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈt͡siːm]
  • Audio(file)

Noun

cím (plural címek)

  1. address (direction or superscription of a letter, or the name, title, and place of residence of the person addressed)
    Synonym: lakcím
  2. title

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cím címek
accusative címet címeket
dative címnek címeknek
instrumental címmel címekkel
causal-final címért címekért
translative címmé címekké
terminative címig címekig
essive-formal címként címekként
essive-modal címül —
inessive címben címekben
superessive címen címeken
adessive címnél címeknél
illative címbe címekbe
sublative címre címekre
allative címhez címekhez
elative címből címekből
delative címről címekről
ablative címtől címektől
Possessive forms of cím
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. címem címeim
2nd person sing. címed címeid
3rd person sing. címe címei
1st person plural címünk címeink
2nd person plural címetek címeitek
3rd person plural címük címeik

Derived terms

(Compound words):

Irish

Alternative forms

Etymology

From Old Irish ad·cím, the first-person singular of ad·cí.

Pronunciation
  • IPA(key): /ˈciːmʲ/

Verb

cím

  1. West Kerry form of feicim, the first-person singular present indicative of feic.

Usage notes

Independent form only; the dependent form is feicim.

Mutation
Irish mutation
Radical Lenition Eclipsis
cím chím gcím
Note: Some of these forms may be hypothetical. Not every possible mutated form of every word actually occurs.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.