boncol

See also: Boncol

Hungarian

Etymology

bont +‎ -szol (frequentative suffix). The c resulted from the fusion of tsz. [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbont͡sol]
  • Hyphenation: bon‧col

Verb

boncol

  1. to autopsy

Conjugation
conjugation of boncol
Infinitive boncolni
Past participle boncolt
Present participle boncoló
Future participle boncolandó
Adverbial participle boncolva
Potential boncolhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite boncolok boncolsz boncol boncolunk boncoltok boncolnak
Definite boncolom
én téged/titeket
boncollak		 boncolod boncolja boncoljuk boncoljátok boncolják
Past Indefinite boncoltam boncoltál boncolt boncoltunk boncoltatok boncoltak
Definite boncoltam
én téged/titeket
boncoltalak		 boncoltad boncolta boncoltuk boncoltátok boncolták
Conditional mood Present Indefinite boncolnék boncolnál boncolna boncolnánk boncolnátok boncolnának
Definite boncolnám
én téged/titeket
boncolnálak		 boncolnád boncolná boncolnánk boncolnátok boncolnák
Subjunctive mood Present Indefinite boncoljak boncolj
or
boncoljál		 boncoljon boncoljunk boncoljatok boncoljanak
Definite boncoljam
én téged/titeket
boncoljalak		 boncold
or
boncoljad		 boncolja boncoljuk boncoljátok boncolják
Conjugated infinitive boncolnom boncolnod boncolnia boncolnunk boncolnotok boncolniuk

Derived terms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.