bolondít

Hungarian

Etymology

bolond +‎ -ít [1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbolondiːt]
  • Hyphenation: bo‧lon‧dít

Verb

bolondít

  1. to fool

Conjugation
conjugation of bolondít
Infinitive bolondítani
Past participle bolondított
Present participle bolondító
Future participle bolondítandó
Adverbial participle bolondítva
Potential bolondíthat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite bolondítok bolondítasz bolondít bolondítunk bolondítotok bolondítanak
Definite bolondítom
én téged/titeket
bolondítalak		 bolondítod bolondítja bolondítjuk bolondítjátok bolondítják
Past Indefinite bolondítottam bolondítottál bolondított bolondítottunk bolondítottatok bolondítottak
Definite bolondítottam
én téged/titeket
bolondítottalak		 bolondítottad bolondította bolondítottuk bolondítottátok bolondították
Conditional mood Present Indefinite bolondítanék bolondítanál bolondítana bolondítanánk bolondítanátok bolondítanának
Definite bolondítanám
én téged/titeket
bolondítanálak		 bolondítanád bolondítaná bolondítanánk bolondítanátok bolondítanák
Subjunctive mood Present Indefinite bolondítsak bolondíts
or
bolondítsál		 bolondítson bolondítsunk bolondítsatok bolondítsanak
Definite bolondítsam
én téged/titeket
bolondítsalak		 bolondítsd
or
bolondítsad		 bolondítsa bolondítsuk bolondítsátok bolondítsák
Conjugated infinitive bolondítanom bolondítanod bolondítania bolondítanunk bolondítanotok bolondítaniuk

Derived terms
  • bolondító
  • bolondítás

(With verbal prefixes):

  • elbolondít
  • megbolondít

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.