birka

See also: birkā and бирка

Hungarian

Etymology

[1347] Of debated origin:[1]

  1. Internal development.
  2. Borrowed from Czech.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbirkɒ]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: bir‧ka

Noun

birka (plural birkák)

  1. sheep
  2. mutton

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative birka birkák
accusative birkát birkákat
dative birkának birkáknak
instrumental birkával birkákkal
causal-final birkáért birkákért
translative birkává birkákká
terminative birkáig birkákig
essive-formal birkaként birkákként
essive-modal — —
inessive birkában birkákban
superessive birkán birkákon
adessive birkánál birkáknál
illative birkába birkákba
sublative birkára birkákra
allative birkához birkákhoz
elative birkából birkákból
delative birkáról birkákról
ablative birkától birkáktól
Possessive forms of birka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. birkám birkáim
2nd person sing. birkád birkáid
3rd person sing. birkája birkái
1st person plural birkánk birkáink
2nd person plural birkátok birkáitok
3rd person plural birkájuk birkáik

Synonyms

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Latvian

Etymology

From Russian би́рка (bírka)

Noun

birka f (4th declension)

  1. tag
  2. label

Declension
Declension of birka (4th declension)
singular (vienskaitlis) plural (daudzskaitlis)
nominative (nominatīvs) birka birkas
accusative (akuzatīvs) birku birkas
genitive (ģenitīvs) birkas birku
dative (datīvs) birkai birkām
instrumental (instrumentālis) birku birkām
locative (lokatīvs) birkā birkās
vocative (vokatīvs) birka birkas
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.