biceg

Hungarian

Etymology

An onomatopoeia + -g (frequentative verb-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbit͡sɛɡ]
  • Hyphenation: bi‧ceg
  • Rhymes: -ɛɡ

Verb

biceg

  1. (intransitive, of a person, animal) to limp, hobble, halt (to walk with a slight limp)
    Synonyms: sántikál, húzza a lábát
  2. (intransitive, of furniture) to wobble
    Synonyms: inog, billeg
  3. (intransitive, figuratively) to halt (e.g. rhyme, verse, rhythm)
    Synonyms: akadozik, botladozik, döcög, sántít

Conjugation
conjugation of biceg
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. bicegek bicegsz biceg bicegünk bicegtek bicegnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. bicegtem bicegtél bicegett bicegtünk bicegtetek bicegtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. bicegnék bicegnél bicegne bicegnénk bicegnétek bicegnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. bicegjek bicegj or
bicegjél		 bicegjen bicegjünk bicegjetek bicegjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive bicegni bicegnem bicegned bicegnie bicegnünk bicegnetek bicegniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
bicegés bicegő bicegett ― bicegve biceghet

Derived terms
  • bicegés

(With verbal prefixes):

  • átbiceg
  • bebiceg
  • elbiceg
  • előrebiceg
  • felbiceg
  • hazabiceg
  • hozzábiceg
  • keresztülbiceg
  • kibiceg
  • lebiceg
  • odabiceg
  • tovabiceg
  • utánabiceg
  • végigbiceg
  • visszabiceg

References
  1. biceg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • biceg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • biceg in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.