bevált

See also: bevalt

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbɛvaːlt]
  • Hyphenation: be‧vált

Etymology 1

be- +‎ vált

Verb

bevált

  1. (transitive) to change (money)
  2. (transitive) to redeem (e.g. a coupon)
  3. (transitive) to keep or redeem (one's promise), to fulfil (hopes or expectations), to make good on (a promise or a threat)
Conjugation
conjugation of bevált
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indicative
mood		 Present Indefinite beváltok beváltasz bevált beváltunk beváltotok beváltanak
Definite beváltom beváltod beváltja beváltjuk beváltjátok beváltják
2nd-p. object beváltalak ―
Past Indefinite beváltottam beváltottál beváltott beváltottunk beváltottatok beváltottak
Definite beváltottam beváltottad beváltotta beváltottuk beváltottátok beváltották
2nd-p. object beváltottalak ―
Conditional
mood		 Present Indefinite beváltanék beváltanál beváltana beváltanánk beváltanátok beváltanának
Definite beváltanám beváltanád beváltaná beváltanánk beváltanátok beváltanák
2nd-p. object beváltanálak ―
Subjunctive
mood		 Present Indefinite beváltsak beválts or
beváltsál		 beváltson beváltsunk beváltsatok beváltsanak
Definite beváltsam beváltsd or
beváltsad		 beváltsa beváltsuk beváltsátok beváltsák
2nd-p. object beváltsalak ―
Infinitive beváltani beváltanom beváltanod beváltania beváltanunk beváltanotok beváltaniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
beváltás beváltó beváltott beváltandó beváltva beválthat
Derived terms
  • beváltás

Etymology 2

beválik +‎ -t

Verb

bevált

  1. third-person singular indicative past indefinite of beválik
  2. past participle of beválik

Adjective

bevált (not comparable)

  1. tested, proven (that who or which has proved to be up to some task)

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative bevált beváltak
accusative beváltat beváltakat
dative beváltnak beváltaknak
instrumental beválttal beváltakkal
causal-final beváltért beváltakért
translative beválttá beváltakká
terminative beváltig beváltakig
essive-formal beváltként beváltakként
essive-modal — —
inessive beváltban beváltakban
superessive beválton beváltakon
adessive beváltnál beváltaknál
illative beváltba beváltakba
sublative beváltra beváltakra
allative beválthoz beváltakhoz
elative beváltból beváltakból
delative beváltról beváltakról
ablative beválttól beváltaktól
non-attributive
possessive - singular		 beválté beváltaké
non-attributive
possessive - plural		 beváltéi beváltakéi

Further reading
  • (to change, redeem, or fulfil): bevált in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • (tested, proven): bevált in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.