bűntett

Hungarian

bűn (“sin”) +‎ tett (“act, deed”)

bűntett (plural bűntettek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	bűntett	bűntettek
accusative	bűntettet	bűntetteket
dative	bűntettnek	bűntetteknek
instrumental	bűntettel	bűntettekkel
causal-final	bűntettért	bűntettekért
translative	bűntetté	bűntettekké
terminative	bűntettig	bűntettekig
essive-formal	bűntettként	bűntettekként
essive-modal	—	—
inessive	bűntettben	bűntettekben
superessive	bűntetten	bűntetteken
adessive	bűntettnél	bűntetteknél
illative	bűntettbe	bűntettekbe
sublative	bűntettre	bűntettekre
allative	bűntetthez	bűntettekhez
elative	bűntettből	bűntettekből
delative	bűntettről	bűntettekről
ablative	bűntettől	bűntettektől
non-attributive possessive - singular	bűntetté	bűntetteké
non-attributive possessive - plural	bűntettéi	bűntettekéi

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.