bölcs

Hungarian

Etymology

From a Turkic language, compare Turkish büyücü (“magician”).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbølt͡ʃ]
  • Audio(file)

Adjective

bölcs (comparative bölcsebb, superlative legbölcsebb)

  1. wise

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bölcs bölcsek
accusative bölcset bölcseket
dative bölcsnek bölcseknek
instrumental bölccsel bölcsekkel
causal-final bölcsért bölcsekért
translative bölccsé bölcsekké
terminative bölcsig bölcsekig
essive-formal bölcsként bölcsekként
essive-modal — —
inessive bölcsben bölcsekben
superessive bölcsön bölcseken
adessive bölcsnél bölcseknél
illative bölcsbe bölcsekbe
sublative bölcsre bölcsekre
allative bölcshöz bölcsekhez
elative bölcsből bölcsekből
delative bölcsről bölcsekről
ablative bölcstől bölcsektől

Antonyms

Derived terms

Noun

bölcs (plural bölcsek)

  1. wise man, sage

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative bölcs bölcsek
accusative bölcset bölcseket
dative bölcsnek bölcseknek
instrumental bölccsel bölcsekkel
causal-final bölcsért bölcsekért
translative bölccsé bölcsekké
terminative bölcsig bölcsekig
essive-formal bölcsként bölcsekként
essive-modal — —
inessive bölcsben bölcsekben
superessive bölcsön bölcseken
adessive bölcsnél bölcseknél
illative bölcsbe bölcsekbe
sublative bölcsre bölcsekre
allative bölcshöz bölcsekhez
elative bölcsből bölcsekből
delative bölcsről bölcsekről
ablative bölcstől bölcsektől
Possessive forms of bölcs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bölcsem bölcseim
2nd person sing. bölcsed bölcseid
3rd person sing. bölcse bölcsei
1st person plural bölcsünk bölcseink
2nd person plural bölcsetek bölcseitek
3rd person plural bölcsük bölcseik

Derived terms
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.