bóklászik

Hungarian

Etymology

From an otherwise unattested stem + -ászik (“frequentative verb-forming suffix”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈboːklaːsik]
  • Hyphenation: bók‧lá‧szik

Verb

bóklászik

  1. (intransitive) to wander, stroll (to wander on foot; leisurely, while stopping here and there, looking around)

Conjugation
conjugation of bóklászik
Infinitive bóklászni
Past participle bóklászott
Present participle bóklászó
Future participle -
Adverbial participle bóklászva
Potential bóklászhat
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite bóklászok bóklászol bóklászik bóklászunk bóklásztok bóklásznak
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite bóklásztam bóklásztál bóklászott bóklásztunk bóklásztatok bóklásztak
Definite -
Conditional mood Present Indefinite bóklásznék bóklásznál bóklászna bóklásznánk bóklásznátok bóklásznának
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite bóklásszak bóklássz
or
bóklásszál		 bóklásszon bóklásszunk bóklásszatok bóklásszanak
Definite -
Conjugated infinitive bóklásznom bóklásznod bóklásznia bóklásznunk bóklásznotok bóklászniuk

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.