béget

See also: beget

Hungarian

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈbeːɡɛt]
  • Hyphenation: bé‧get

Etymology 1

An onomatopoeia + -get (frequentative-causative suffix).[1]

Verb

béget

  1. (intransitive, of sheep, lamb) to baa, bleat (to make the characteristic cry of a sheep; see bee)
Conjugation
conjugation of béget
Infinitive bégetni
Past participle bégetett
Present participle bégető
Future participle -
Adverbial participle bégetve
Potential bégethet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite bégetek bégetsz béget bégetünk bégettek bégetnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite bégettem bégettél bégetett bégettünk bégettetek bégettek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite bégetnék bégetnél bégetne bégetnénk bégetnétek bégetnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite bégessek bégess
or
bégessél		 bégessen bégessünk bégessetek bégessenek
Definite -
Conjugated infinitive bégetnem bégetned bégetnie bégetnünk bégetnetek bégetniük
Derived terms
  • bégetés

Etymology 2

bég +‎ -et (accusative suffix)

Noun

béget

  1. accusative singular of bég

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.