azonosul

Hungarian

Etymology

From azonos +‎ -ul (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɒzonoʃul]
  • Hyphenation: azo‧no‧sul
  • Rhymes: -ul

Verb

azonosul

  1. (intransitive, with -val/-vel) to identify, to associate oneself (to have a strong affinity with)

Conjugation
conjugation of azonosul
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. azonosulok azonosulsz azonosul azonosulunk azonosultok azonosulnak
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. azonosultam azonosultál azonosult azonosultunk azonosultatok azonosultak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. azonosulnék azonosulnál azonosulna azonosulnánk azonosulnátok azonosulnának
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. azonosuljak azonosulj or
azonosuljál		 azonosuljon azonosuljunk azonosuljatok azonosuljanak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive azonosulni azonosulnom azonosulnod azonosulnia azonosulnunk azonosulnotok azonosulniuk
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
azonosulás azonosuló azonosult ― azonosulva azonosulhat

Derived terms
  • azonosulás

Further reading
  • azonosul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • azonosul in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.