üzletel

Hungarian

Etymology

üzlet (“business”) +‎ -el (“verb-forming suffix”)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyzlɛtɛl]
  • Hyphenation: üz‧le‧tel

Verb

üzletel

  1. (intransitive) to do business, to deal with someone or something

Conjugation
conjugation of üzletel
Infinitive üzletelni
Past participle üzletelt
Present participle üzletelő
Future participle -
Adverbial participle üzletelve
Potential üzletelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite üzletelek üzletelsz üzletel üzletelünk üzleteltek üzletelnek
Definite intransitive verb, definite forms are not used
Past Indefinite üzleteltem üzleteltél üzletelt üzleteltünk üzleteltetek üzleteltek
Definite -
Conditional mood Present Indefinite üzletelnék üzletelnél üzletelne üzletelnénk üzletelnétek üzletelnének
Definite -
Subjunctive mood Present Indefinite üzleteljek üzletelj
or
üzleteljél		 üzleteljen üzleteljünk üzleteljetek üzleteljenek
Definite -
Conjugated infinitive üzletelnem üzletelned üzletelnie üzletelnünk üzletelnetek üzletelniük
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.