ütközik

Hungarian

Etymology

üt +‎ -közik

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈytkøzik]
  • Hyphenation: üt‧kö‧zik
  • Rhymes: -øzik

Verb

ütközik

  1. (intransitive) to bump against something, collide, clash (followed by -val/-vel)
  2. (intransitive) to coincide

Conjugation
conjugation of ütközik
1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. ütközöm or
ütközök		 ütközöl ütközik ütközünk ütköztök ütköznek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. ütköztem ütköztél ütközött ütköztünk ütköztetek ütköztek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. ütköznék ütköznél ütközne ütköznénk ütköznétek ütköznének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. ütközzek  or
ütközzem		 ütközz or
ütközzél		 ütközzön ütközzünk ütközzetek ütközzenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Infinitive ütközni ütköznöm ütköznöd ütköznie ütköznünk ütköznötök ütközniük
Other nonfinite
verb forms		 Verbal noun Present participle Past participle Future part. Adverbial part. Potential
ütközés ütköző ütközött ― ütközve ütközhet

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • összeütközik
Expressions

Further reading
  • ütközik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.