ültet

Hungarian

Etymology

ül (“to sit”) +‎ -tet (causative suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈyltɛt]
  • Hyphenation: ül‧tet

Verb

ültet

  1. (transitive) to seat, sit (to cause or assist to sit down)
  2. (transitive) to plant (to place a seed or plant in soil or other substrate in order that it may live and grow)

Conjugation
conjugation of ültet
Infinitive ültetni
Past participle ültetett
Present participle ültető
Future participle ültetendő
Adverbial participle ültetve
Potential ültethet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ültetek ültetsz ültet ültetünk ültettek ültetnek
Definite ültetem
én téged/titeket
ültetlek		 ülteted ülteti ültetjük ültetitek ültetik
Past Indefinite ültettem ültettél ültetett ültettünk ültettetek ültettek
Definite ültettem
én téged/titeket
ültettelek		 ültetted ültette ültettük ültettétek ültették
Conditional mood Present Indefinite ültetnék ültetnél ültetne ültetnénk ültetnétek ültetnének
Definite ültetném
én téged/titeket
ültetnélek		 ültetnéd ültetné ültetnénk ültetnétek ültetnék
Subjunctive mood Present Indefinite ültessek ültess
or
ültessél		 ültessen ültessünk ültessetek ültessenek
Definite ültessem
én téged/titeket
ültesselek		 ültesd
or
ültessed		 ültesse ültessük ültessétek ültessék
Conjugated infinitive ültetnem ültetned ültetnie ültetnünk ültetnetek ültetniük

Derived terms

(With verbal prefixes):

  • átültet
  • beültet
  • beleültet
  • elültet
  • felültet
  • kiültet
  • leültet
  • szétültet
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.