özvegy
Hungarian
Etymology
Of unknown origin.[1]
Pronunciation
- IPA(key): [ˈøzvɛɟ]
- Hyphenation: öz‧vegy
Noun
özvegy (plural özvegyek)
- widow (woman whose husband has died)
- Synonym: özvegyasszony
- widower (man whose wife has died)
- Synonym: özvegyember
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | özvegy | özvegyek |
| accusative | özvegyet | özvegyeket |
| dative | özvegynek | özvegyeknek |
| instrumental | özveggyel | özvegyekkel |
| causal-final | özvegyért | özvegyekért |
| translative | özveggyé | özvegyekké |
| terminative | özvegyig | özvegyekig |
| essive-formal | özvegyként | özvegyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | özvegyben | özvegyekben |
| superessive | özvegyen | özvegyeken |
| adessive | özvegynél | özvegyeknél |
| illative | özvegybe | özvegyekbe |
| sublative | özvegyre | özvegyekre |
| allative | özvegyhez | özvegyekhez |
| elative | özvegyből | özvegyekből |
| delative | özvegyről | özvegyekről |
| ablative | özvegytől | özvegyektől |
| Possessive forms of özvegy | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | özvegyem | özvegyeim |
| 2nd person sing. | özvegyed | özvegyeid |
| 3rd person sing. | özvegye | özvegyei |
| 1st person plural | özvegyünk | özvegyeink |
| 2nd person plural | özvegyetek | özvegyeitek |
| 3rd person plural | özvegyük | özvegyeik |
References
- Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.