összeken

Hungarian

össze- (“together”) +‎ ken (“smear”)

összeken

(transitive) to smear, smudge, bedaub, stain, spot (to stain by smearing with a dirty substance)

conjugation of összeken

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Infinitive			összekenni
Past participle			összekent
Present participle			összekenő
Future participle			összekenendő
Adverbial participle			összekenve
Potential			összekenhet
Indicative mood	Present	Indefinite	összekenek	összekensz	összeken	összekenünk	összekentek	összekennek
	Present	Definite	összekenem én téged/titeket összekenlek	összekened	összekeni	összekenjük	összekenitek	összekenik
	Past	Indefinite	összekentem	összekentél	összekent	összekentünk	összekentetek	összekentek
	Past	Definite	összekentem én téged/titeket összekentelek	összekented	összekente	összekentük	összekentétek	összekenték
Conditional mood	Present	Indefinite	összekennék	összekennél	összekenne	összekennénk	összekennétek	összekennének
Conditional mood	Present	Definite	összekenném én téged/titeket összekennélek	összekennéd	összekenné	összekennénk	összekennétek	összekennék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	összekenjek	összekenj or összekenjél	összekenjen	összekenjünk	összekenjetek	összekenjenek
Subjunctive mood	Present	Definite	összekenjem én téged/titeket összekenjelek	összekend or összekenjed	összekenje	összekenjük	összekenjétek	összekenjék
Conjugated infinitive			összekennem	összekenned	összekennie	összekennünk	összekennetek	összekenniük

This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.