ízlel

Hungarian

Etymology

íz (“taste”) +‎ -lel (verb-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈiːzlɛl]
  • Hyphenation: íz‧lel

Verb

ízlel

  1. (transitive) to taste
    Synonym: kóstol

Conjugation
conjugation of ízlel
Infinitive ízlelni
Past participle ízlelt
Present participle ízlelő
Future participle ízlelendő
Adverbial participle ízlelve
Potential ízlelhet
1st person sg 2nd person sg informal 3rd person sg,
2nd person sg formal		 1st person pl 2nd person pl informal 3rd person pl,
2nd person pl formal
Indicative mood Present Indefinite ízlelek ízlelsz ízlel ízlelünk ízleltek ízlelnek
Definite ízlelem
én téged/titeket
ízlellek		 ízleled ízleli ízleljük ízlelitek ízlelik
Past Indefinite ízleltem ízleltél ízlelt ízleltünk ízleltetek ízleltek
Definite ízleltem
én téged/titeket
ízleltelek		 ízlelted ízlelte ízleltük ízleltétek ízlelték
Conditional mood Present Indefinite ízlelnék ízlelnél ízlelne ízlelnénk ízlelnétek ízlelnének
Definite ízlelném
én téged/titeket
ízlelnélek		 ízlelnéd ízlelné ízlelnénk ízlelnétek ízlelnék
Subjunctive mood Present Indefinite ízleljek ízlelj
or
ízleljél		 ízleljen ízleljünk ízleljetek ízleljenek
Definite ízleljem
én téged/titeket
ízleljelek		 ízleld
or
ízleljed		 ízlelje ízleljük ízleljétek ízleljék
Conjugated infinitive ízlelnem ízlelned ízlelnie ízlelnünk ízlelnetek ízlelniük

Derived terms
  • ízlelés
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.