érc

See also: erc, Erc, and ERC

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Erz.[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːrt͡s]
  • Audio(file)

Noun

érc (plural ércek)

  1. ore

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érc ércek
accusative ércet érceket
dative ércnek érceknek
instrumental érccel ércekkel
causal-final ércért ércekért
translative érccé ércekké
terminative ércig ércekig
essive-formal ércként ércekként
essive-modal — —
inessive ércben ércekben
superessive ércen érceken
adessive ércnél érceknél
illative ércbe ércekbe
sublative ércre ércekre
allative érchez ércekhez
elative ércből ércekből
delative ércről ércekről
ablative érctől ércektől
Possessive forms of érc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ércem érceim
2nd person sing. érced érceid
3rd person sing. érce ércei
1st person plural ércünk érceink
2nd person plural ércetek érceitek
3rd person plural ércük érceik

Derived terms
Compound words
  • ércbánya
  • ércbányászat
  • ércdarab
  • ércfekete
  • érckereskedelem
  • érckő
  • érclelőhely
  • érclemez
  • ércolvasztás
  • ércolvasztó
  • ércosztályozó
  • ércszobor
  • érctermelés
  • vasérc

See also

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.