ásatag

Hungarian

Etymology

[1858] ás (“to dig”) +‎ -atag (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ ˈaːʃɒtɒɡ]
  • Hyphenation: ása‧tag
  • Rhymes: -ɒɡ

Adjective

ásatag (comparative ásatagabb, superlative legásatagabb)

  1. (mineralogy, attributively) fossil (of the excavated mineralized remains of an animal or plant)
    ásatag koponya ― fossil skull
  2. fossiliferous (containing fossils)
  3. (figurative, humorous or derogatory) outdated, ancient, antiquated, old-fashioned
    Synonyms: elmaradott, idejétmúlt, divatjamúlt, vízözön előtti, ősi, ódon

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative ásatag ásatagok
accusative ásatagot ásatagokat
dative ásatagnak ásatagoknak
instrumental ásataggal ásatagokkal
causal-final ásatagért ásatagokért
translative ásataggá ásatagokká
terminative ásatagig ásatagokig
essive-formal ásatagként ásatagokként
essive-modal — —
inessive ásatagban ásatagokban
superessive ásatagon ásatagokon
adessive ásatagnál ásatagoknál
illative ásatagba ásatagokba
sublative ásatagra ásatagokra
allative ásataghoz ásatagokhoz
elative ásatagból ásatagokból
delative ásatagról ásatagokról
ablative ásatagtól ásatagoktól
non-attributive
possessive - singular		 ásatagé ásatagoké
non-attributive
possessive - plural		 ásatagéi ásatagokéi

References
  1. Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further reading
  • ásatag in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • ásatag in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.